Schillinger Zsuzsanna
Wingwave coach, családmentor, fejlesztőpedagógus, közoktatási vezető
Az elmúlt húsz évben fejlesztőpedagógusként, szakvizsgázott pedagógiai terapeutaként szakszolgálatban, iskolákban dolgoztam, majd hat éven át vezettem egy tanulócsoportot és alternatív iskolát, melynek társalapítója és programalkotója voltam. Munkám során sok-sok segítő beszélgetést folytattam gyerekekkel, szülőkkel, kollégákkal, ahol minden esetben arra törekedtem, hogy saját, egyedi megoldást találjak a hozzám fordulók problémájára.
Sokszor éreztem azt, hogy a fejlesztés kevés, a lélekkel való munka ugyanolyan fontos, illetve a gyerekek sokszor a család, a szülők nehézségei miatt mutattak viselkedési problémákat. Így kerestem annak a lehetőségét, hogyan lehetek kompetens lelki segítségnyújtó. A kommunikációs tréningek, mentálhigiénés képzések elvégzése után a pozitív pszichológia felé vitt az érdeklődésem, ami egy új megközelítést adott számomra: a jól-lét megteremtéséhez adott eszközöket. Ez után döntöttem úgy, hogy coachként szeretnék dolgozni most már nem csak a gyerekekkel, de a felnőttekkel is. A tranzakció analitikus szemléletű képzés mellett a neurolinguisztikai programozás (NLP) és a Wingwave coaching adta meg számomra a segítő folyamatokhoz azt a hatékony eszközt, amellyel a saját erőforrásainkra támaszkodva tudunk előre jutni úgy, hogy közben feldolgozást nyerhetnek a régebbi, kisebb- nagyobb traumákból, stresszhelyzetekből származó negatív érzelmi lenyomatok. Ezektől felszabadulva az önismereti munka hatékonyabbá válik, megkönnyíti a rálátást saját lelki működésünk mozgatórugóira.
A megszerzett diplomák, a pályán eltöltött idő alatt szerzett tapasztalatok mellett legalább annyira fontos számomra a személyes fejlődésem, a saját útkeresésem.
Ahogy Dante írja az Isteni színjátékban:
“Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz utat nem lelém.”
Én is megjártam ezt a sötét erdőt. Miközben látszólag minden rendben volt az életemben, magam számára voltam idegen, nem tudtam kapcsolódni az érzéseimhez.
A tudatossá válás folyamatában fel kellett dolgoznom nehéz gyerekkorom traumáit, felnőttkorom zsákutcáit, a sérüléseket, melyeket adtam és kaptam. Számos szakembernek, mesternek, családtagnak és barátnak köszönhetem, hogy értékes visszajelzéseikkel támogattak és támogatnak ezen az úton.
Hiszem, hogy mindezekkel együtt vagyok ma az, aki. Ahogy a japán kintsugi mesterek, én is értékesnek tartom lelkem törött cserépdarabjait, és arannyal forrasztom újra egybe ezeket, abban a hitben, hogy a megélt életesemények csak értékesebbé tették az életemet, hiszen tapasztalni és fejlődni jöttem e világra. Fejlődésem következő állomása a családgyógyító képzés, ami megint gazdagít, a lelkemhez szól és még hatékonyabbá teszi a munkámat.
“A szívetek nem hideg szív, hanem egy szív, melynek a túléléshez hozzá kellett szoknia a hidegséghez."
Meg kellett tanulnotok, hogy csak magatokra számítsatok, mert aki gondotokat viselte arra tanított benneteket, hogy senkire nem számíthattok.
Ma viszont megvan a lehetősége, hogy újra kezetekbe vegyétek az életetek fonalát.
Kis lépésekben, a számotokra kedves emberektől indulva, megtanulhatjátok megnyitni a szíveteket az együtt megélt pillanatokban.
Kezdetben még furcsa lesz, mert- paradox módon - sokkal otthonosabban érzitek magatokat a jeges magányban, mint a kölcsönösség langy melegében.
Gondolhatjátok úgy, hogy ez a javaslat haszontalan, hiszen jól megvagytok így is.
Tudnotok kell azonban, hogy jobbat érdemeltek.
Ma már tudom szeretni azt, aki vagyok, és örömmel támogatom azokat a hozzám fordulókat, akik belenéznek lelkük tátongó mélységébe egy tudatos élet reményében.
