2023.04.11.
Schillinger Zsuzsanna
Post:
Gyermekkori sebek
Dátum:
2023.04.11.
Szerző:
Schillinger Zsuzsanna
Gyermekkorunkban kialakítottunk egy megoldási stratégiát az életre, amellyel elkerülhettük a fájdalmat, és megoldhattuk a problémáinkat. Ez a megoldási stratégia aztán életünk során velünk marad és automatikusan irányítja a kapcsolatainkat, meghatározza az életmódunkat.
A szülei veszekedésétől szobájában szorongó kisgyermek szinte eltűnik, hogy észrevétlen maradhasson, ne válljon célponttá. Felnőttként láthatatlanul él kapcsolatrendszerében, nem lázad, nincsenek igényei, nincsenek álmai, elszürkül a világ körülötte.
A dacos kisgyerek, aki csak azért is túlélte a gyerekkori bántásokat, mindenhol veszélyt szimatol, már ott is dacol, ahol támadás sincs. Mindig harcol, mindent valami ellenében tud kifejezni.
Az életet nehezen megtartott gyermekek folyton kiérdemelni próbálnak, munkamániás felnőttként is a létezésüket próbálják megindokolni, vagy épp örök vesztesként lúzer életet élnek, bizonyítva, hogy valóban indokolatlan a létezésük.
Tudattalanunk irányít egészen addig, amíg nem szembesülünk mindezzel, nem látunk rá, nem dolgozzuk meg.
Tudatosnak lenni nem egy megérkezett állapot, hanem egy folyamatos út, amikor mindig a fókuszon kell tartsuk a szemünket. Nekem olyan, mint egy nyíló virág, egyre több életet, egyre több színt fededezek fel benne.